A program során hallgatóink két szakkurzuson vettek részt, amelyek a terepkutatás módszertani támogatását, valamint a kutatási eredmények feldolgozását támogatták. A megvalósítás során - ahogyan arról korábban hírt adtunk - hallgatóink önkéntes munkája eredményeként a gencsi óvodának tudtunk adományt eljuttatni, valamint elkészült a kutatáshoz kapcsolódó terepbeszámolónk is, melynek címe: "a gencsi cigányoknak nincsen párja...". A kötet bevezetője az alábbiakban olvasható.
Bevezetés
A Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar Lippai Balázs Roma Szakkollégium megvalósított kutatás újabb kötetét tartja kezében az olvasó. Szakkollégiumunk 2012-ben jött létre azzal a céllal, hogy a felsőoktatásban tanuló roma és nem roma fiatalok közös szakmai műhelyét létrehozva megalapozza a jövőbeni értelmiség együttműködését. A szakkollégiumi tagság évről-évre gyarapodik, és az eddig elvégzett munkának is köszönhetően közel harminc fő szerzett diplomát karunkon a szervezetben biztosított mentorálás és egyéb szakmai segítségnyújtásnak köszönhetően, amely hallgatóink egyéni ambícióit, törekvéseit egészítette ki.
A szakkollégiumi munka során a kezdetektől megjelent azon törekvésünk, hogy a hallgatók az elméleti ismereteken túl olyan tereptapasztalatokkal is gazdagodjanak, amelyek a későbbi munkavállalásuk során primer tapasztalatokkal segíthetik munkájukat, elsajátítsák azokat a szakmai kompetenciákat, amelyeket majdani munkahelyükön és az annak helyet adó lokális közösségben kamatoztatni tudnak. A jellemzően óvodapedagógus és szociálpedagógus hallgatóink számára ezért folyamatosan lehetőséget kínáltunk különböző kutatási tevékenységekre, amely esetenként csupán terepgyakorlatot, néhány alkalommal viszont terepkutatást is biztosított diákjainknak. Jelen kutatásban résztvevő hallgatóink vegyes évfolyamokról érkeztek, így első éves hallgatók is be tudtak kapcsolódni a munkába, és ha nem is önálló publikációval, de részt tudtak venni az anyagok feldolgozásában.
E munka során a Nemzeti Tehetségprogram által kiírt pályázatokon folyamatosan igyekszünk azokat a tevékenységeket megszervezni, amelyek a kutatáshoz szükséges elméleti kurzusok mellett a terepkutatást és az ott szerzett ismeretek feldolgozását is lehetővé teszik. E sorba volt illeszthető korábbi kötetünk, amely az „Emberek, mint mi” címet viselte és a hallgatóink által készített életútinterjúkat dolgozta fel. Szintén ilyen típusú kutatás eredménye volt a 2018-ban megjelent „Cigány-magyar együttélés Zabolán” című kötetünk, amely egy háromszéki roma közösség belső tagolódását és a magyar közösséggel való együttélését dolgozta fel.
Jelen kötetünk hátterét a Nemzeti Tehetségprogram által kiírt Hazai roma szakkollégiumok támogatása (NTP-RSZKOLL-M-18) konstrukciója biztosította, amely keretein belül az „Interetnikus kutatás megvalósítása a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumban” című pályázatunk nyert támogatást. A programban a kutatáshoz kapcsolódóan két szakkurzus megtartását valósítottuk meg, amely közül az egyik a jelentkező hallgatóknak biztosított olyan módszertani felkészítést, amely a terepkutatás megvalósításához szükséges. A másik kurzusunk a tudományos írás létrehozását támogatta, mivel a két kurzus közé terveztük be kétszer 4 napos terepkutatásunkat Gencsen, ahol a helyi roma közösség együttélésre vonatkozó jellemzőit kutattuk, és a kutatás eredményeinek feldolgozását tűztük ki célul.
Gencs Nagykároly mellett fekvő kistelepülés, amely sajátos fejlődési utat járt be, mivel sosem tartozott a Károlyi család fennhatósága alá. A sajátos kisnemesi település mindig magyar dominanciával rendelkezett, a többségi református magyar csoport mellett a görögkatolikus román gyülekezet, valamint a helyi cigányság alkotja a helyben élő közösséget. Kutatásunk előkészítése során a helyi óvodai helyzetet terveztük részletesebben vizsgálni, amely a roma gyerekek megjelenését és az ehhez kapcsolódó nevelési gyakorlatot vizsgálta volna. A terepre való felkészülés során azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy vizsgálódásunk körét ki kell terjesztenünk, hiszen azon segítőink, akik a terepre való eljutást segítették jelezték, hogy Gencsen sajátos cigány közösség él. Ez a sajátosság nem abban figyelhető meg, hogy autentikus hagyományaikat őriznék, hanem sokkal inkább abban, hogy a román rendszerváltás okozta gazdasági-társadalmi változáshoz gyorsan tudtak alkalmazkodni. Ennek köszönhető, hogy a jelenlegi roma közösség jelentős része munkajövedelemből él és mobilitásuk, alkalmazkodóképességük messze túlmutat a térség más településein élő cigány közösségekhez viszonyítva.
A kutatás nem jöhetett volna létre a külhoni kollégák segítsége nélkül, így e helyt köszönetet kell mondanunk Végh Balázs Bélának, aki a helyi kapcsolatépítésben nagy segítséget nyújtott, Kerekes Klárának, aki a helyi iskola vezetőjeként segítette munkánkat, Roka Marius-Adrei a település polgármesterének, Müller Kingának a helyi óvoda vezetőjének, valamint Gál Sándor tiszteletesnek, Cociorva Lucian görögkatolikus lelkésznek, Szántó Alinának, Nagy Arnoldnak, Csomay Ilonának, Vadon Leventének, Demeter Rómeónak, Lakatos Kálmánnak, Varga Mónikának, a Demeter és Bodó családnak, valamint minden gencsi lakosnak, akik hallgatóink megkeresésére nyitottak voltak és segítették munkájukat. A település jellemzőiből fakadóan hallgatóinknak magyar, román és cigány emberekkel is alkalma nyílt magyarul interjút készíteni, amelyet a településen több száz éve ott lévő román közösség magas szintű nyelvismerete tett lehetővé.
Jelen kötetünk a terepmunka – amelyet Kocsis Péter Csaba és Szerepi Sándor vezetett – eredményeinek rövid összefoglalását adja, amely nem teljes. A hallgatók kutatási tervei alapján néhány főbb területet igyekeztek kutatni, így az oktatási helyzet, az együttélés aspektusai, a roma családok munkavállalási stratégiái voltak a középpontban, s erre fókuszáltak a feldolgozás során is. A kutatás során elsősorban az interjúzás különböző típusait alkalmaztuk, így a feldolgozás során is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a kötetben megjelenjenek azok a narratívák, amelyeket adatközlőink fogalmaztak meg. Ezek elemzése, értelmezése során az rajzolódott ki, hogy a gencsi roma közösség helyzete, törekvései sok szempontból eltérnek más települések tapasztalataitól. A helyi cigány családok elsődleges törekvése a munkajövedelem megszerzése, amely érdekében a rendszerváltás óta folyamatos a munkavállalás, s talán ez adja az alapját a békés együttélésnek is. A helyi társadalom normarendszeréhez – az esetenként megjelenő kulturális sajátosságok mellett is – a roma családok alkalmazkodtak, hasonló érték- és normarendszert vallanak magukénak. Ezeket a jellemzőket foglaltuk össze ebben a rövid áttekintésben, kiemelve néhány, a helyi cigány közösségre jellemző vonást, amely az együttélési folyamat megértését szolgálja.
Bízunk abban, hogy a szakkollégiumunkban végzett eddigi munka a későbbiek során is folytatódik, s abban is, hogy a hallgatói tehetséggondozás terepkutatáson alapuló gyakorlata a szakmai közvélemény számára is tartalmaz hasznos szakmai megállapításokat. Mindamellett meg kell jegyeznünk, hogy ez a kötet a jelenlegi kutatás első összegzése, amely az eredmények mellett – a társadalomkutatásra jellemző módon – további területek részletes kutatását igényelné, hogy még árnyaltabb képet kaphassunk a lokális közösség együttélésének jellemzőiről. Jelenleg arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a roma mélyszegénység mellett létezik olyan minta is, amely külső „segítség” nélkül is ki tudja alakítani a családok számára a megélhetést, valamint biztosítani tudja a békés együttélés kereteit. Ez alapozhatja meg azt is, hogy a gencsi cigányság identitásában, önbecsülésében is erős, s elfogadja a nem roma közösség azon véleményét, amely szerint: „a gencsi cigányoknak nincs párja.”
Kocsis Péter Csaba