Bevezetés
A Lippai Balázs Roma Szakkollégium a Nemzeti Tehetségprogram által nyújtott támogatásokból a szakkollégium tudományos működésének hátterét biztosítja. Ennek során több kötetet is megjelentett az elmúlt évek során. A szakkollégium működésének egyik fontos alapelve, hogy hallgatóink módszertanilag megalapozott segítséget kapjanak, azt tekintjük a tehetséggondozás egyik lényegi összetevőjének, hogy hallgatóink személyre szabott, az egyéni érdeklődéshez és szükségletekhez igazodó szakszerű támogatást kapjanak. Ennek érdekében készült el a szakkollégium megvalósításban részt vevő szakemberek részvételével „A kis mentori kézikönyv” című kötetünk, amely a szakkollégiumon belüli mentorálás szakmai sztenderdjeit, foglalta össze. E munka mellett hallgatóink önmenedzselését, a választott szak elvégzése után, sikeres munkavállalását is támogatni kívántuk, azon munkavállalói stratégiák és önismereti tartalmak átadásával, amelyek a későbbi munkavállalás sikerességét támogatták. Ezt a folyamatot támogatta a „Segédlet a hallgatói portfólió összeállításához” című kötetünk, amely gyakorlati tanácsokat is nyújtott hallgatóink részére. A Kar roma szakkollégiumának hallgatói számos szakon tanulnak és szereznek végzettséget, ide sorolhatóak a teljesség igénye nélkül a csecsemő- és kisgyermekgondozó, ifjúságsegítő, szociálpedagógus, óvodapedagógus szakjaink, amelyeken nagyobb létszámban tanulnak roma fiataljaink, szakkollégistáink. Az egyes szakok sikeres elvégzése mellett mindvégig kiemelt szempont volt a szakkollégiumunkban, hogy hallgatóink tereptapasztalatot is szerezzenek. Ezek a tereptapasztalatok már a munkavállalást is segíthetik, hiszen a kutatások során az elméleti tudást olyan tapasztalatokkal egészíthetik ki, amelyek a későbbi szituatív interakciókban is jól hasznosíthatók lesznek, illetve a társadalmi problémák megértését is segítik. A korábbi programok során ezért folyamatosan arra törekedtünk, hogy a kutatás iránt érdeklődő hallgatóink megfelelő módszertani felkészítés után önálló kutatások elvégzésére is képesek legyenek, valamint az ennek során megszerzett információk feldolgozását is el tudják végezni. E módszertani elgondolás mentén készült el az „Emberek, mint mi” című interjúkötetünk, amely kutatás-módszertanilag az interjúkészítésre, ezen belül is az életútinterjúk felvételére fókuszált. A kötetben 13 hallgatónk 12 interjúja jelent meg. Jelen kötetünkben is a hallgatói kutatásokon alapuló tudományos publikációval záródó folyamatot vittünk végig.
Módszertanilag a korábbi gyakorlatot folytattuk, amely során a hallgatók 15 órás módszertani felkészítő kurzuson vettek részt, majd a terepkutatást követően újabb 15 órás, a tudományos íráshoz kapcsolódó, gyakorlatorientált képzésben vettek részt a hallgatóink. Célkitűzésünk az volt, hogy az érdeklődő hallgatók a kurzusokba be tudjanak kapcsolódni, s azok, akik önálló kutatási tervet is meg tudtak fogalmazni részt vehettek a terepkutatáson. A feldolgozás során az érdeklődő hallgatók előtt ismét nyitva állt a lehetőség, hogy az egyes részfolyamatokba bekapcsolódjanak. A terepkutatás hallgatóink számára új szakmai tapasztalatokat jelentett. A 9 napos terepkutatás egy erdélyi településen, Zabolán valósult meg. A helyszín kiválasztását több érv indokolta. A településről korábbi kutatások alapján ismert volt, hogy a magyar–román–cigány együttélés olyan példája lehet, amely tudományos szempontból is érdeklődésre tarthat számot, így a kutatási eredmények várhatóan a szélesebb szakmai nyilvánosság számára is tartalmaznak fontos információkat.
Társadalomtudományi szempontból szintén fontos jelenség, hogy a helyben élő roma társadalom rétegződése 1989 után erőteljesen megindult, a helyi cigányságnak három jól körülhatárolható csoportja alakult ki. Az egyes csoportok eltérő megélhetési stratégiákat alakítottak ki, kapcsolatviszonyuk a magyar és román közösséggel változatos képet mutat, s mint ilyennek a vizsgálata fontos tapasztalatokat adhat a magyarországi integrációs törekvésekhez is.
Nem volt elhanyagolható szempont azt sem, hogy az itt élő cigányság magyar anyanyelvű, így a terepmunka – megszokva a tájnyelv sajátosságait – nem ütközött nyelvi korlátokba. Hallgatóink az előre elkészített kutatási terv mentén haladtak, amelyekkel kapcsolatban megtapasztalhatták azt is, hogy az előzetesen kidolgozott koncepciókat követve is előfordulnak a terepen olyan események, problémák, amelyek az azonnali korrekciók megtételét igénylik tőlük. S nem utolsó szempont volt az is, hogy Zabolán az 1990-es évek második felében több kutatás is folyt a helyi roma társadalom életviszonyainak feltérképezésére. Tudományos szempontból komoly eredményeket ígér egy húsz évvel ezelőtti kutatás megismétlése, a változási folyamatok azonos szempontrendszer szerinti elemzése.
A kötetben szereplő tanulmányok olyan kutatásokon alapulnak, amelyek 1996-1998 között készültek Zabolán. Az egykori tudományos vizsgálatot a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke szervezte Pozsony Ferenc vezetésével. A kolozsvári néprajzos és nyelvész kollégák mellett részt vettek a kutatótábor munkájában Kotics József irányításával a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézetének hallgatói, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem néprajz szakos hallgatói, a Kriza János Néprajzi Társaság fiatal kutatói, valamint a Bukaresti Egyetem román kutatói és egyetemi hallgatói is. A kutatás eredményeiből több tudományos publikáció is született. Ezek a kötetek és tanulmányok alapvetően segítették hallgatóink felkészülését a most lezajlott terepmunkára. Ki kell emelnünk Pozsony Ferenc akadémikus könyveit és írásait, aki a település szülötteként, jeles néprajzkutatóként a helyi társadalomról több publikációt és monográfiát is megjelentetett. A történeti adatok összefoglalásán túl fontos támpont volt munkáiban, hogy a helyi roma társadalomról szóló írásai olyan alapvető adatokat és ismereteket tartalmaznak, amelyek ismerete nagyban megkönnyítette a jelenlegi kutatómunkát. A multi etnikus lokális közösségek együttélési gyakorlatának vizsgálata során kiemelt elemzési szempont az etnikailag vegyes házasságok kérdésköre, erről a témáról korábban Mirk Szidónia és Harbula Hajnalka írt tanulmányt. Harbula Hajnalka írása bemutatta a településen addig egyetlen cigány– magyar vegyes házasság körülményeit és a helyi társadalomban való megítélését, elfogadottságát. A település etnikai térszerkezete a cigányság rétegződésével jelentősen megváltozott, hiszen a tanulmányok rámutattak, hogy három jól körülhatárolható cigány csoport élt a településen. Így a kutatások elkülönítették a „dombi cigányok”, az ún. „hegyaljai cigányok”, valamint a „falusi cigányok” csoportját. Utóbbiak vizsgálata különösen kiemelt feladat volt a korábbi és a jelenlegi kutatás folyamán is, hiszen az 1990-es években meginduló folyamat, hogy a módosabb roma családok a település központjába költöztek a magyar többség szomszédságába, ma is tapasztalható jelenség volt. Erről a folyamatról a korábbi tanulmányok mellett Dimény Attila és Szabó Á. Töhötöm munkái is fontos információkat adtak, utóbbi szerző munkájának köszönhetően Zabola etnikai térképe is rendelkezésre állt a kutatás előtt. Szintén fontos eredményeket foglalt össze Kotics József a zabolai cigányság integrációs törekvéseiről és az ehhez kapcsolódó kérdésekről, valamint korábban Kocsis Péter Csaba „... én már félig magyar vagyok...” című dokumentumfilmje is lényeges információkkal szolgált a cigány–magyar–román együttélés helyi gyakorlatáról és a cigányságról való gondolkodás lokális vonatkozásairól.
A korábbi kutatások óta eltelt 20-22 év, amely lehetővé tette, hogy hosszabb időtáv változási folyamatait követhessük nyomon a megismételt vizsgálat során. Hallgatóink, s immár szerzőink a korábbi tapasztalatokra támaszkodva vizsgálták az egyes csoportok megélhetési stratégiáit, a dombi cigányság élet- és lakáskörülményeit, a Fő utcán élő roma családok jellemzőit, amely kapcsán fontos megjegyeznünk, hogy a korábbi kutatások során ezek a családok nem voltak olyan nyitottak, mint a jelenlegi kutatás során. Az iskola és az óvoda szerepe a településen kiemelt jelentőségű, s a helyi roma közösség integrációja szempontjából sem elhanyagolható terület, így a két intézmény jellemzőinek feltérképezése is megtörtént. Ezek mellett kiemelt terület volt még a vallási jellemzők, valamint a házasodási és gyermekvállalási szokások vizsgálata, és általában a cigány–magyar együttélés, az egymásról való gondolkodás feltárása. Ahol lehetőség nyílt ott minden esetben igyekeztek hallgatóink a 3 roma csoport megkülönböztetését megtenni, hiszen az egyes csoportok problémái, megélhetési stratégiái, életkörülményei különbözőek, ezért bizonyos szituációkat másként élhetnek meg, másként értelmeznek, és nyilvánvaló, hogy a település magyar lakossága az egyes csoportokat másként ítéli meg. Ez a kutatásunk szempontjából alapvető fontosságú volt, hiszen a kutatás fő fókusza a cigány–magyar együttélés vizsgálatára irányult. Záró gondolatként meg kell említenünk, hogy a korábbi kutatások során magyarországi, erdélyi hallgatók egyaránt részt tudtak venni a kutatáson. A jelenlegi kutatásunkat nagyban segítette Pozsony Ferenc professzor úr, valamint a korábban hallgatóként, most már a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum részlegvezetőjeként, Dimény Attila, akik a helyi vezetőkkel, az eltelt időszak főbb változásaival ismertettek meg bennünket és segítették a mindennapi koordinációs feladatokat. Köszönet érte! Szintén szükséges megemlíteni, hogy a korábbi kutatásokhoz hasonlóan, két kolozsvári néprajz szakos hallgató is csatlakozott a kutatáshoz, amely szintén Pozsony Ferenc közreműködésével valósulhatott meg, így hallgatóink a kutatás mellett a két felsőoktatási intézmény oktatási gyakorlatát, egymás professzióit is megismerhették.
A kötet szóhasználatával kapcsolatban fontos kiemelnünk, hogy a cigány/roma megnevezést felváltva, egymás szinonimájaként használjuk. A helyi cigány közösség szóhasználatában a roma kifejezés egyáltalán nem ismert és nem használatos, így a tanulmányokban is gyakran használjuk a cigány megjelölést. Ennek oka, hogy a közösség önmegnevezését el kell fogadnunk a csoport megnevezése során. Bízunk benne, hogy a kötet a magyar–cigány együttéléssel kapcsolatban újabb hasznos információkat tartalmaz mind az érdeklődő olvasóközönség, mind a szakmai közösség számára.
a szerkesztők