Tormay Béla Tolna megyében, Szekszárdon született 1838. október 23-án, ezt a szekszárdi római katolikus egyház által kiadott születési anyakönyvi kivonat bizonyítja. Itt egy félreértést kell eloszlatni, ugyanis még a lexikonok is 1939. október 10-ét említik születési dátumként. Édesapja Krenmüller Károly vármegyei tiszti fogorvos és a szekszárdi kórház igazgató fogorvosa volt. 1848-ban az Egészségügyi Minisztériumban osztálytanácsossá nevezték ki, ezért Pestre költözött, a család nevét ekkor magyarosította Tormayra.
Iskolai tanulmányait abbahagyva 1854-55-ben kilenc hónapig dolgozott munkásként az óbudai hajógyárban a gépészeti osztályon. 1855 májusától Vidats István Gazdasági Gép- és Eszközgyárában rajzolással, mintázással és gépek összeállításával foglalkozott. Még ez év őszétől, egy éven át Széchenyi István cenki uradalmában dolgozott, mint gazdasági gyakornok. Itt szerette meg a földet, és itt került közel az állattartás- és tenyésztés szépségeihez. 1856-ban került a Károlyiak derekegyházi uradalmába, ahol ellenıri tisztként alkalmazták. Derekegyháza akkor még nagy terjedelmő puszta volt, ahol az uradalmi ellenır sokat érintkezett a néppel és itt sajátította el Tormay a népies nyelvezetet, melynek ismerete nagyban elısegítette, hogy a nép számára írott gazdasági könyvei széles körben terjedtek el és közkedveltté váltak. Derekegyházán különösen a juhtenyésztés és gyapjú ismerete iránt érdeklődött. 1858-ban a Pesti Állatgyógyintézet hallgatója lett. Tormay 1860-ben szerzett állatorvosi oklevelet. Ezzel párhuzamosan az orvosi egyetemen vegytant, bonc- és élettant hallgatott. Elméleti ismeretének jobb megalapozása és látókörének szélesítése végett 1860 őszén külföldi tanulmányútra ment, és tenyészeteket látogatott meg Auspachban, Allgauban és Warthenbergben. Majd Weihenstephanban (Bajorország) a felsıbb gazdasági intézetben bővítette tovább mezıgazdasági szakismereteit.
Hazatérve 1861-ben a pesti Állatgyógyintézet bonctani tanszékéhez nevezték ki tanársegédnek. A következı évben szabadságot kért, és ismét utazást tett, melynek állomásai: Németország, Franciaország, Anglia, Belgium, Hollandia, Holstein, Schelswig és Mecklenburg voltak. Itt nevezetesebb méneseket, szarvasmarha tenyészeteket, juhászatokat és gazdasági intézményeket szemlélt meg. Külföldön tett tanulmányai, ott szerzett tapasztalatai hozzásegítették a jóval késıbb beinduló tenyészállat-import szervezéséhez, vezetéséhez. Tanulmányútjáról visszatérve még két évet töltött el a Pesti Állatgyógyintézetben, ezt követıen másfél évig birtokrendezéssel foglalkozott nádudvari birtokán. Itt régi vágyának megfelelıen a gazdálkodásnak óhajtott élni. Egy esztendı elteltével azonban le kellett mondania errıl a szép tervérıl, mert az akkor még vízjárta vidék ártalmas volt az egészségére. Visszatért tehát a fıvárosi zajos, dolgos életbe.