Hírek

 Konferencia 2023.11.09.

01

Program

 

 

Jelentkezés a Roma szakkollégiumba 2023.08.02.

 

Adatlap roma szakkollégiumi felvételihez_2023
Jelentkezési lap roma szakkollégiumba_2023

 

02

 

 Összetartozunk - Romanap a Ráday házban 2023.04.11.

 

 

 Roma integrációs nap 2023.04.11.

001

 

 Rostás Juditka emlékére (1999-2023) 2023.03.29.

 

A Lippai Balázs Roma Szakkollégium közösségét pótolhatatlan veszteség érte. Rostás Juditka 24. születésnapja előtt pár héttel, a szociálpedagógia szakon benyújtott szakdolgozat záróvizsgán történő megvédése és a diplomaosztó ünnepség előtt pár hónappal hosszú betegséget követően elhunyt. A minden ismerőse, barátai és tanárai számára is csak Juditkaként ismert és megismert hallgató a Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar közösségének közkedvelt egyénisége volt. Ahogy a becézett névalak általános használatmódja pontosan tükrözi, Juditkát környezetében mindenki szeretettel övezte, amire személyiségével szolgált rá.

Sokan emlékszünk még arra, amikor középiskolásként a szakkollégium mesemondóversenyén feltűnt előadói tehetségével. A hallgatóságot nem is annyira az elmondott történet, hanem az apró termetű mesélőből és a tekintetéből sugárzó derű ragadta magával. Amint azt tudjuk a derű az élethez való pozitív viszonyulás egyik kiemelkedő formája, fontos képesség. Olyan létszemlélet, ami szemben áll mindennel, ami sötét, komor vagy borús. A Juditka tekintetéből mindenkor áradó derű az életszeretet, az életkedv és az életigenlés elsöprő megnyilvánulása volt. Személyiségének ezt a mindenki számára tanulnivaló tulajdonságát a közösségeiben és emberi kapcsolataiban hallgatóként, barátként, tanítványként vagy szakkollégistaként ugyanúgy érvényre juttatta. Eljárása igen egyszerű volt. Sokan emlékezhetünk a gyakran akár köszönés helyett és minden bevezetés nélkül feltett kérdésre: „Hogy vagy?” A bárhol és bármely beszédhelyzetben kinyilvánított érdeklődés őszinte komolyságát, a mély kíváncsiságot, azt, hogy Juditka számára tényleg minden és mindenki fontos környezetében, bárki kiolvashatta a tekintetét átható derűből.

Legfontosabb célját, a diplomaszerzést konok kitartással igyekezett végig vinni, és az utóbbi hónapokban romló egészségi állapota, az elhatalmasodó betegség okozta fizikai gyengeség ellenére végtelen bizakodással tekintett a jövőbe. A szakkollégium évkönyvébe néhány éve megfogalmazott gondolatai árulkodók. „A szakkollégiumban rengeteg motivációt kapok úgy a csapattól, mint a tanároktól, ami segít véghez vinni a célomat, ami a diploma megszerzése.” – írta. Igaz, a szakkollégisták közössége életében több volt, mint valami formális támogató környezet. „Számomra a szakkollégium a jókedvet, a kacagást jelenti!” – írta ugyancsak a Lippai évkönyv számára megfogalmazott soraiban.

Tragédia, hogy nem élhette meg a pillanatot, amikor munkájának gyümölcsét kezébe vehette. A hatalmas erőfeszítés, amivel hagyománykövető oláh cigány közösségéből nővére nyomdokait követve kilépett bárki számára példaként szolgálhat. Habár terve, hogy szociálpedagógus szakemberként mások támogatásának szentelje életét nem teljesedhetett ki, és egyúttal szomorúsággal eltelve vagyunk kénytelenek belátni azt is, hogy a sors kegyetlenül rövid idővel ajándékozta meg, mégis Juditka hagyott ránk valamit, ami vigasztaló támaszként szolgálhat mindannyiunk számára.

A szemléletének lényegeként áradó derűnek ugyanis van egy további fontos sajátossága. Juditka a betegséggel való küzdelmet és a céljaiba vetett megingathatatlan hitét nem csak az életszeretetre, az életörömre és az életigenlő világlátására alapozta. A derű szemléleti beállítódásként ugyanis azt is jelenti, hogy képesek vagyunk magunkat teljes mértékben átadni életünknek. Annak minden pillanatában érvényesítjük azt, hogy az egyszeri és megismételhetetlen. Juditka a derűs élet mestereként marad meg emlékezetünkben és ezzel, habár a mérhető évei számát tekintve igencsak kevés jutott neki osztályrészül, mégis elérte, hogy mindenki, aki ismerte, örökre meg fogja őrizni szívében.

 

 Rostás Juditka emlékére (1999-2023) 2023.03.27.


A Lippai Balázs Roma Szakkollégium közösségét pótolhatatlan veszteség érte.

Rostás Juditka 24. születésnapja előtt pár héttel, a szociálpedagógia szakon benyújtott szakdolgozat záróvizsgán történő megvédése és a diplomaosztó ünnepség előtt pár hónappal hosszú betegséget követően elhunyt. A minden ismerőse, barátai és tanárai számára is csak Juditkaként ismert és megismert hallgató a Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar közösségének közkedvelt egyénisége volt. Ahogy a becézett névalak általános használatmódja pontosan tükrözi, Juditkát környezetében mindenki szeretettel övezte, amire személyiségével szolgált rá.

Sokan emlékszünk még arra, amikor középiskolásként a szakkollégium mesemondóversenyén feltűnt előadói tehetségével. A hallgatóságot nem is annyira az elmondott történet, hanem az apró termetű mesélőből és a tekintetéből sugárzó derű ragadta magával. Amint azt tudjuk a derű az élethez való pozitív viszonyulás egyik kiemelkedő formája, fontos képesség. Olyan létszemlélet, ami szemben áll mindennel, ami sötét, komor vagy borús. A Juditka tekintetéből mindenkor áradó derű az életszeretet, az életkedv és az életigenlés elsöprő megnyilvánulása volt. Személyiségének ezt a mindenki számára tanulnivaló tulajdonságát a közösségeiben és emberi kapcsolataiban hallgatóként, barátként, tanítványként vagy szakkollégistaként ugyanúgy érvényre juttatta. Eljárása igen egyszerű volt. Sokan emlékezhetünk a gyakran akár köszönés helyett és minden bevezetés nélkül feltett kérdésre: „Hogy vagy?” A bárhol és bármely beszédhelyzetben kinyilvánított érdeklődés őszinte komolyságát, a mély kíváncsiságot, azt, hogy Juditka számára tényleg minden és mindenki fontos környezetében, bárki kiolvashatta a tekintetét átható derűből.

Legfontosabb célját, a diplomaszerzést konok kitartással igyekezett végig vinni, és az utóbbi hónapokban romló egészségi állapota, az elhatalmasodó betegség okozta fizikai gyengeség ellenére végtelen bizakodással tekintett a jövőbe. A szakkollégium évkönyvébe néhány éve megfogalmazott gondolatai árulkodók. „A szakkollégiumban rengeteg motivációt kapok úgy a csapattól, mint a tanároktól, ami segít véghez vinni a célomat, ami a diploma megszerzése.” – írta. Igaz, a szakkollégisták közössége életében több volt, mint valami formális támogató környezet. „Számomra a szakkollégium a jókedvet, kacagást jelenti!” – írta ugyancsak a Lippai évkönyv számára megfogalmazott soraiban.

Tragédia, hogy nem élhette meg a pillanatot, amikor munkájának gyümölcsét kezébe vehette. A hatalmas erőfeszítés, amivel hagyománykövető oláh cigány közösségéből nővére nyomdokait követve kilépett bárki számára példaként szolgálhat. Habár terve, hogy szociálpedagógus szakemberként mások támogatásának szentelje életét nem teljesedhetett ki, és egyúttal szomorúsággal telve vagyunk kénytelenek belátni azt is, hogy a sors kegyetlenül rövid idővel ajándékozta meg, mégis Juditka hagyott ránk valamit, ami vigasztaló támaszként szolgálhat mindannyiunk számára.

A szemléletének lényegeként áradó derűnek ugyanis van egy további fontos sajátossága. Juditka a betegséggel való küzdelmet és a céljaiba vetett megingathatatlan hitét ugyanis nem csak az életszeretetre, az életörömre és az életigenlő világlátására alapozta. A derű szemléleti beállítódásként ugyanis azt is jelenti, hogy képesek vagyunk magunkat teljes mértékben átadni életünknek. Annak minden pillanatában érvényesítjük azt, hogy az egyszeri és megismételhetetlen. Juditka a derűs élet mestereként marad meg emlékezetünkben és ezzel, habár a mérhető évei számát tekintve igencsak kevés jutott neki osztályrészül, mégis elérte, hogy örökre megőrizzük szívünkben.

 

 

 Az Európai Parlamentben mutatkozik be a roma szakkollégiumi hálózat 2023.03.06. 


A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat és a Roma Szakkollégiumok Egyesület szakmai utazása és konferenciája az Európai Parlamentbe (2023. 03. 05-11. Brüsszel)

Március elején közel 50 fős delegáció utazik Magyarországról Brüsszelbe Hölvényi György KDNP-s európai parlementi képviselő meghívására, hogy hírvivője legyen egy a szélesebb értelemben vett európai közvélemény és a szakpolitikai döntéshozók számára is egyedülálló társadalmi integrációs intézményhálózatnak a  működéséről.

Magyarországon immár több mint tíz éve folyik 11 roma szakkollégiumban a roma származású és/vagy hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatási karrierútját, intézményi és társadalmi beilleszkedését szolgáló munka. A többségében egyházi fenntartású roma szakkollégiumok mellett két egyetemi szakkollégiumban évente átlagosan 350 hallgató folytat tanulmányokat és részesül támogató programokban. A személyre szabott mentorálás mellett a fiatalok ösztöndíjtámogatásban is részesülnek, valamint számtalan hátránykompenzáló tevékenységben vesznek részt.

A roma szakkollégiumok önálló szakmai programmal rendelkező minősített intézmények, amelyeket Magyarország Kormánya költségvetési támogatásban részesít. A biztos háttér szavatolta stabil működéskörülményeknek hála már közel 500 diplomás egykori szakkollégista segíti az ország népességének majd’ 10%-át kitevő, többségében marginalizálódott és deprivált nemzetiségi közösség felzárkózását.

A 2021-ben Vatikánban tett látogatás a magyarországi roma szakkollégiumi hálózat első nemzetközi bemutatkozása volt. A társadalmi integráció előmozdításában hatékony intézményrendszer koncepciójának és filozófiájának megismertetése azonban ezzel éppen csak kezdetét vette. Az eredmények alapján okkal állíthatjuk, hogy a szakkollégiumi hálózat magyarországi rendszere olyan hatékony séma, amely a szociokulturális értelemben diverz társadalmak együttélési kapcsolatviszonyainak, a hátrányok kompenzálásának sikeres eszköze. Adaptációja alkalmas eszköz a multikulturális kihívásokkal küzdő bármely társadalom számára, hogy kisebbségeinek beilleszkedését előmozdítsa.  A delegációnak szakkollégiumonként három diák és egy vezető a tagja. A csoporttal tart és a konferencián a hallgatók mellett előadást tart Kocsis Fülöp érsek-metropolita a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnöke, Fabinyi Tamás evangélikus elnök-püspök valamint Szakács Ferenc Sándor a BM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárság munkatársa is.
 

001     002

003    004

 

 

 Mi lett volna, ha…  2023.02.24. 

 

Miként válhat az egykor támogatott fiatalból professzionális segítő szakember? Roma származású hallgatók figyelemreméltó élettörténeteit mutatja be az a dokumentumfilm-sorozat, melynek legújabb darabját pénteken mutatták be a Debreceni Egyetem Lippai Balázs Roma Szakkollégium kulturális estjén.

A Társadalmi integrációról másként elnevezésű eseménysorozat harmadik alkalmán ismét egy aktuális téma állt a középpontban: a roma származású szociális szakemberek helye és szerepe az ellátórendszerben. A pénteki rendezvényen debütált a Mi lett volna, ha… Rajmond filmje című dokumentumfilm is a Debreceni Egyetem hajdúböszörményi karán. 

A szakmai diskurzuson Szabó Henriett, a Lippai Balázs Roma Szakkollégium munkatársa, az ELKH-DE Néprajzi Kutatócsoport kutatója kiemelte a film a Kik vagyunk és miért…? elnevezésű filmsorozat negyedik szériájában készült el, a sorozat 18. részeként. A főszereplő Lakatos Rajmond egykori szakkollégista, aki jelenleg szociálpedagógus szakemberként dolgozik. A néző a roma származású főhős életútját követheti nyomon, és megértheti azt a folyamatot, miként válhat az egykor támogatott fiatalból professzionális segítő szakember. 

A Kik vagyunk és miért…? filmsorozat főszereplői roma származású egyetemisták, akik figyelemreméltó eredményeik alapján mintaként állhatnak a hozzájuk hasonló sorsú fiatalok előtt.  A fim társkészítője, Biczó Gábor, a szakkollégium vezetője hozzátette: a megjelenített jó gyakorlatok a társadalmi integráció előmozdításának kiváló eszközei lehetnek.

A rendezvényen három volt szakkollégista, Simon Csaba, Rózsás Viola és Lakatos Rajmond közreműködésével Gortka-Rákó Erzsébet, a DE Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar dékánja, a Szociálpedagógia Tanszék vezetője fejtette ki álláspontját a szakellátás jelenlegi helyzetéről és a roma származású szociális szakemberek szerepéről. 

A beszélgetésbe további szakemberek is bekapcsolódtak. A vita konklúziója az lett, hogy nélkülözhetetlen a roma származású szociálpedagógusok, szociális munkások közreműködése az ellátórendszer hatékony működtetésében. Repelik Anikó, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermekvédelmi Központ vezetőjének szavai szerint a roma segítő szakemberek kultúrájukból adódóan ugyanis olyan plusz tudás birtokosai, amely a gyakorlatban segíti elő a szakellátásban nevelkedő fiatalok roma identitásának megerősítését.


A Lippai Balázs Roma Szakkollégium által szervezett kulturális esten a szociális szférában dolgozó szakemberek mellett egyetemi és gimnáziumi oktatók, hallgatók és középiskolás diákok, valamint alumni hallgatók is részt vettek.

Sajtóközpont - TB


Fotógaléria

 

 Szakmai esemény - Társadalmi integrációról másként III.  2023.02.14. 


01

 

 Adományozó látogatás hosszúpályiban  2022.12.13. 


A Hosszúpályi Roma Nemzetiségi Óvoda 66 többségében cigány kulturális hátterű gyermekek számára gyűjtöttünk adományokat a Lippai Balázs Roma Szakkollégium hallgatói és oktatói közössége nevében. Összesen 92.000 Ft pénzadomány gyűlt össze, amely összegből gyermeksapkákat, kesztyűket, hajcsatokat, hajgumikat, színes aszfalt krétákat, csillámport vásároltunk a gyerekeknek, valamint plédet, párnákat, tányér alátétet az óvodai csoportszoba számára. A vásárolt ajándékokat ruha adományokkal és mesekönyvekkel egészítettük ki, amelyeket november és december hónapban gyűjtöttünk a DE GYGYK HÖK-val és a DE Gyakorló Óvoda dolgozóival, valamint az óvodába járó gyerekek szüleivel közösen. A gyűjtés eredményeként több zsáknyi meleg ruha adomány érkezett hozzánk, amit felajánlottunk a Hosszúpályi Roma Nemzetiségi Óvoda számára.

005

A hallgatók önzetlen, melegszívű és jószándékú adományozás révén tettek tanúbizonyságot az önkéntesség eszméjéről. Az adományok átadását a gyerekekkel közösen énekelt karácsonyi dalokkal fűszereztük, így hangolódva a közelgő ünnepre 2022. december 13-án.

001 002

003 004


 

Legutóbbi frissítés: 2023. 11. 09. 14:37